TEST-tér

Reich rendszeréhez, az érzelmi rezignációhoz kapcsolódóan találtam valamit, ami egybevág a rákról írottakkal. Most olvastam a paraszimpatikus-szimpatikus működés újragondolásáról. Ugye az emberi működést egy homeosztatikus rendszernek tekintette Cannon. Egy zárt rendszerről beszél, ahol a homeosztatikus egyensúlyt a belső szabályzó rendszer tartja fenn, az autonóm idegrenszer formájában. Amikor a szimpatikus működés elér egy küszöbértéket, akkor letiltja a paraszimpatikus rendszer és fordítva. Ugyanakkor ez nem ennyire egyszerű, hiszen az érzelmek és a test működése sem zárt rendszer és ezáltal a szimpatikus-paraszimpatikus működés sem. Hiszen az szubjektív, hogy valaki mit tekint fenyegetőnek, mire aktiválódik a menekülés-küzdelem rendszer. így belső érzelmi állapotok is előhívják a szimpatikus rendszer működését. A rendszer egyensúlyának fenntartása érdekében a test az érzelmi feszültséget az izmokban tárolja. így csökkenti a szervezet arousal szintjét és segíti a szervezetet a paraszimpatikus működésmódba visszatérni. Ugyanakkor ez megterheli a sejteket, hiszen spontán élettani folyamatok is gátlódnak, pl. a sejtek méregtelenítése (ami nagy koncentrációnál szintén szimpatikus működést eredményez). Ezeket az elraktározott izomfeszüléseket nevezi Reich karakterpáncélnak. Hogyan függ ez össze az energiarendszerével. Ő azt mondja, hogy minden élő szervezet sajátja a pulzálás. Az energia ki és beáramlása. Az embernél az energia áramlás szabályozása az autonóm idr. feladata. A szimpatikus működés a katabolikus energiafelhasználás, eléget és lebont mindent, hogy legyen felszabaduló energia és a paraszimpatikus az anabolikus, beépít, raktároz. Szerinte ennek a két rendszernek a működése négy fázisú folyamatként írható le: feszülstég, töltés, kisülés, relaxáció. Normális esetben a teljes ciklus végig fut. Pl, ha valaki hozzá akar szólni, nagy plénum előtt egy előadáshoz, akkor érzi a feszültséget, megteszi a hozzászólását, és az elmondás hatását átéli, ami ellazulást eredményez. ha ebbe a folyamatba elakadás kerül, mert gyűlik a feszültség, és az utolsó pillanatban mégsem szól hozzá,kimenekül a helyzetből, vagy éppen elmondja, de annyira ezzel van elfoglalva, hogy nem képes a hatását átélni, ezt nevezi ő hasításnak. Amikor e teljes ciklus bármely pontján sérül, akkor marad a rendszerben feszültség. Az az energia, ami az elmondásra koncentrálódott "önmaga ellen fordul", önvádlássá, vagy rezignáltsággá alakul. ez esetben a paraszimpatikus átmenet lefedi a szimpatikus működést. a paraszimpatikus működés elmaszkolja a szimpatikusat. így reakció lehet, hogy dühösen, sírva elhagyja a termet, vagy összeomolttnak érzi magát, de mivel a düh még jelen van, ezért nem képes segítséget elfogadni. vagy egy másik kezelési mód, hogy valaki rezignáltnak és összeomlottnak érzi magát belül, mégis ráhajtja magát, hogy cselekedjék, vagy egy új kört kezdjen el. Ez esetben a paraszimpatikus működést maszkolja el a szimpatikus. az ilyenkor végzett cselekvések, vagy a beszélgetés, enyhén kényszeres jelleget ölt, felgyorsult beszéd, kevés valódi kontaktus a másik féllel. Ezek a feszültségek kerülnek az izmokba, felborítva a rendszer egyensúlyát, és meggátolva a relaxált állapot átélését. Tehát összefoglalva a belső pszichológiai konfliktusok hátterében egy autonóm működésbeli hasítás áll. Erről beszél Fritz Perls is a gestal pszichológiában, a megszakítottság, hasítottság a neurotikus személyiség jellemzője. Ő is Reich tanítvány volt.......