anno, május 1-én felvonultunk még. sőt, iskolánk egyszer részt vett azon az ünnepségen is, ahol lehetőségünk volt szallagokkal a kezünkben rohangálni a tribün előtt és várni, hogy kádár jános lebiccentsen ránk. rengeteget próbáltunk, tornateremben a gimiben és kinnt a téren. jó futóként előre kerültem, gondolták, nem hozok szégyent a sulira. hát nem is hoztam, mivel két nappal a premier előtt, egy szép áprilisi napon, egyszercsak összeestem az aszfalton. így aztán inkább mindenki lemondott arról, hogy én legyek a csoport gyöngyszeme. az orvosnő maró gunnyal azt mondta, miután anyám rémülten mutogatott neki: vegetatív a gyerek. miután kérdően néztünk rá, hozzá tette, ez azt jelenti, hogy túlérzékeny és minden ok nélkül produkál ilyen tüneteket. de ne ijedjünk meg, nem életveszélyes. nem volt túl részletező ez a felvilágosítás. de az orvosnő tekinetete maradt a régi, gúnyos mosollyal kitessékelt. én a vegetatív gyerek gyűlöltem ezt a mosolyt ezt a felülemelkedést és biztos voltam benne, hogy lehetne másképp is...
mindenesetre a felvonulást megúsztam. senki sem akarta kockáztatni, hogy kiterüljek.
vegetatív
2007.12.20. 14:59 gésa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://testter.blog.hu/api/trackback/id/tr72270426
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
